Be a Legend xoxo Hayden & Chace

Nevettem mikor magyarázkodott a kép miatt.
- Nekem nem kell magyarázkodnod. Én így szeretlek - mondtam mosolyogva majd finoman megpusziltam ajkait. Mikor visszadőltem a székbe mosolyogva ittam bele a kávémba. Közben azon gondolkoztam vajon mit csináljunk este. Kislányos mosoly ült ki az arcomra majd szépen szempillákat rebegtetve néztem rá.
- Mit csinálunk este? Elmehetnénk valahova, megünnepelni minket és a filmet is. Mondjuk elmehetnénk vacsorázni mit szólsz? - kérdeztem közben beleittam a kávémba.
Míg válaszát vártam elvesztem szemeiben, majd a táskámból kiszűrődő hang irányába fordultam elővettem a telefonomat. Anya jelezte nagy betűkkel a kijelző. Chacre néztem majd felé mutattam a kijelzőt és megvontam a vállamat.
- Igen? Szia Anya miben segíthetek? - kérdeztem kíváncsian mikor a vonal másik végéről mint a tornádó anyám elkezdett magyarázni.
- Kicsim! Te jó ég hát így kell megtudnom, a twitteredről, és a fél 2-es hírekből? Miért nem hívtál? Istenem annyira örülök, hogy ilyen hamar találtál újra valakit.
- Te mióta tudsz egyáltalán internetezni? AMúgy meg igen anya én is örülök, de most nem a legalkalmasabb - mondtam neki sietősen és bűnbánóan néztem Chacre.
- Egy ideje de most ez lényegtelen... Szóval... - aztán anyám hangját apámé váltotta fel. - Gratulálok kicsim, anyád kicsit fel van pörögve ahogy a tinik mondják. Üdvözlöm a szívtiprót - mondta majd visszaadta anyámnak a telefont. - Szóval most is vele vagy mi? - kérdezte. - Hadd beszéljek vele! - kért és parancsolt egyszerre.
Én Chacre néztem majd befogtam a telefon mikorofnját.
- Anyám beszélni akar veled. Mit csináljunk? - kérdeztem kicsit zavartan és Chacre meredtem.

Túl kicsi volt a képernyő nem tudtam elolvasni semmit, ezért elővettem a mobilomat és gyorsan megnéztem. Halkan felnevettem majd elraktam a mobilomat. Amikor megmutatta a képet kikerekedtek a szemeim majd hangosan felnevettem.
-Te még aranyos vagy rajta, de én úgy nézek ki mint egy szerencsétlen aki életében először csókolozik... de egyetértek. A gyakorlás nem árthat. Majd összehozzuk úgy, hogy mindenki a helyemben akarjon lenni... mint a filmben..-mondtam nevetve. Odahajoltam hozzá és megpusziltam az ajkait majd magamhoz vettem a kávémat újra és belekortyoltam. Tényleg elég rossz volt az a kép bár lehet, hogy csak azért mert valószínüleg belemozdultam amikor fotózott és ezért néz ki úgy ahogyan kinéz. Na mindegy a lényeg látszik szóval a világ mostmár tudni fogja, hogy együtt vagyunk és azt hiszem ez a lényeg. Tudni fogják, hogy együtt vagyunk és nem megy majd a találgatás meg a kérdezősködés, hogy mi van velünk, hanem csak tudni fogják. Ez jobb így mert így nem fognak nyomozni meg kutakodni maximum fotóznak ha együtt látnak majd minket.

Hallgattam amit mondott. Jól eső szavak voltak. Minden egyes mondat simogatott érezte, hogy komolyan gondolja.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - suttogtam majd megcsókoltam. - Ha most nem haragszol - mondtam nevetve majd előhúztam a telefonomat és kipötyögtem twitterre valamit. Figyeltem ahogy érdeklődően próbálja elolvasni mit írhatok, majd elnevettem magam.
- Ha akarod tudni mit írtam ki nézd meg - kacsintottam rá majd belekortyoltam a lattémba.
Közben combjára csúsztattam a bal kezemet és rákacsintottam. Semmi különösebb jelentése nem volt, de azért gondoltam szabad ezt tenni. Majd tovább szörföztem az interneten. Találtam is máris egy rövid cikket rólunk. Felnevettem, majd Chace felé tartottam a telefont.
- Még holnapig sem kellett várnunk. Jól megy mi? - nevettem majd ránagyítottam a képre. Pont csókolóztunk rajta, hát a kép aranyos volt meg hasonlók de furcsa. - Tényleg ilyen rosszul nézünk ki mikor csókolózunk? - kérdeztem komolyan majd elnevettem magam. - Azt hiszem lesz mit gyakorolni - mondtam majd egy kacsintás közepette kiléptem a netből és szélesen Chacere mosolyogtam.

Csendesen hallgattam. Eltünt az arcomról a mosoly. Ezek most túl komoly dolgok voltak ahhoz. Ezek szerint ugyanaz jár a fejében mint nekem. Rövid ideig még hallgattam. Még egyszer végigpörgettem a fejemben a dolgokat. Szerettem Őt. Ebben biztos voltam. De most elbizonytalanodtam abban, hogy Ő is ilyen biztos-e.
-Nem tudom, hogy normális-e. Foggalmam sincs. Csak azt tudom, hogy most olyat érzek irántad amilyet már régen éreztem bárki iránt. Fontos vagy nekem. Nem akarlak bántani. És nem is foglak. Gyorsak vagyunk… ez az egy teljesen biztos és az is biztos, hogy én ezt komolyan gondolom. Mert fontos vagy nekem és szeretlek.-mondtam csendesen miközben az arcát figyeltem majd magamhoz vettem a kávémat és belekortyoltam majd leraktam a bögrét az asztalra és mgint Hayden-re néztem. Bármit megadtam volna azért, hogy most a fejébe láthassak. Elég sokat könnyített volna a helyzetemen ha tudtam volna, hogy mire gondol, hogy mit szeretne.

Csókolóztunk csendben, majd mikor elváltak ajkaink megszólaltam.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen találok valakit. Nagyon kedvellek Chace, és a jövőmet is eltudom veled képzelni, még úgy is hogy szinte alig ismerlek... Normális ez? - kérdeztem nevetve.
Közben megjelent a pincérnő és letette elénk amit kértünk. Belekortyoltam a kávémba, majd ettem egy falat tortát, majd visszafordultam Chace-hez. Nem ismertem régóta, és túl jónak sem mondhatnánk az ismertségünket. De gondolatainak nagy részét már ismertem és a gesztusait is. Hasonló gondolatok cikázhattak a fejében, mert beletelt egy kis idő mire megszólalt.
- Lehet túl gyorsak vagyunk, vagy már nem is tudom... - haboztam egy kicsit mire megint megszólaltam. - Nagyon kedvellek, sőt már szeretlek is. De nem akarok se neked se magamnak fájdalmat. Nem akarok belevágni egy kapcsolatba úgy, hogy nem gondoljuk komolyan a dolgokat - mondtam végül.
A kávémat szürcsölgettem. Valahogy a süti most nem akart lecsúszni, elvégre most komoly döntéseket hozunk, engedünk a lángolásnak, vagy nem tesszük tönkre a barátságunkat, nem könnyi ezt én is tudom...

Halkan felnevettem.
[/b]-Nem… más lányt még nem hoztam el ide…[/b]-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. Vigyorogva figyeltem ahogy rendel. Igazából az alakja kifogástalan volt úgyhogy nem hiszem, hogy olyan könnyen elhízna. Szóval nem hiszem, hogy nagyon oda kellene figyelnie persze az egészség azért fontos…
-Hasonlóan gondolom a helyzetet..-mondtam mosolyogva majd visszacsókoltam. A pincérlány elment mi meg ketten maradtunk. Tovább csókoltam miközben a kezemmel a derekát simogattam. Lassan átcsúsztattam a nyelvemet a szájába és úgy csókoltam tovább, de továbbra is finoman és gyengéd maradt a csók. Hayden volt az a lány akivel bármit el tudtam képzelni. Nem ismerem olyan régóta mégis fontos a számomra ami érdekes mert én már azt érzem, hogy szerelmes vagyok belé. Hosszú idő óta most újra érzem ezt, hogy ennyire szeretek valakit ami ijesztő mert tényleg nincs túl sok közösen eltöltött idő a hátunk mögött. Viszont én úgy ismertem meg, hogy zt nem használja ki szóval nem aggódom.

Mosolyogtam a bókon. Közben szépen lassan elértük a kávézót. Amikor beléptünk hála az égen már végre békén hagyott bennünket az a nem normális alak. Nem hiányzott még ez is. Mikor felvezetett az emeletre csak mosolyogtam. Persze neki van saját asztala, vicces. Mikor leültünk közelebb hajoltam hozzá.
- Szép hely, gyakran jársz ide a barátnőiddel? - kérdeztem mosolyogva és semmi gúny nem volt a hangomban csak puszta kíváncsiság.
Aztán megjelent egy pincér, aki Chace-re mosolygott majd megkérdezte, hogy a szokásost. Csak mosolyogtam, mikor a lány rám nézett gondolkodtam egy kicsit végül megszólaltam.
- Kérnék egy Latte Macchiatot, és hogy bűnözzünk is egy kicsit egy málnás sajttortát - mondtam. Miközben a bűnözés szót mondtam természetesen az alakomra céloztam. Nem kéne elhízni, de a boldogsághormonok követeltek valami édességet, így meg kellett adnom nekik amit kértek.
- Azt hiszem ez a legszebb napom hosszú idő óta... - mondtam majd megcsókoltam Chace-t

-A sztárság ezzel jár… de én tudtam mit vállalok…-mondtam halkan nevetve majd mosolyogva az arcára néztem.
-Hayden Panettiere! Szeretlek!-mondtam neki mosolyogva. Tovább sétáltunk miközben a filmről is beszélt.
-Szép kis hála. Mindenki a filmről fog beszélni gondolom… egyébként meg. Ha valaki egy ilyen lánnyal van akkor akár pizsamában is lehet… akkor sem rá fognak figyelni hanem a lányra…-mondtam vigyorogva majd megpusziltam az arcát. Végre elértük a kávézót és a fotóst már nem engedték be oda. A szokásos helyem az emeleten volt ami ilyenkor általában le volt zárva, de nekünk kinyitották. Fent az ablak olyan volt, hogy mi kiláttunk de az utcáról be nem lehetett látni és a fal végig ilyen üveg volt. Maga a kávézó ezen része teljesen üres volt szóval nem kellett félnünk, hogy zargatnak majd minket. Kényelmes nagy fotelok voltak , mindegyik másféle, más színű. Volt egy kétszemélyes is ami közvetlenül az ablak mellett volt. Előtte volt egy kis dohányzóasztal. Odamentünk és odaültünk. Egy pincérlány jött utánunk pár perc múlva.
-A szokásosat Chace?-kérdezte. Elmosolyodtam és bólintottam majd Hayden-re néztem.
-Te mit kérsz?-kérdeztem mosolyogva Hayden-t miközben átkaroltam a vállát.

Az első szavak, amik kicsúsztak ajkain mintha megöltek volna, majd folytatta. Végül már a fellegekben jártam. Igen, szeret engem. Hiszen ez mesés. Elképzelni sem tudtam volna szebbet… Aztán előkerült egy paparazzi. Ezek mindenhol ott vannak?! Nevettem azon amit Chace mondott.
- Azt hiszem nekünk ez a sorsunk, hogy látványosságok legyünk – mondtam.
Miközben haladtunk közel hajoltam és a fülébe suttogtam majd mosolyogva haladtunk tovább.
- Szeretlek Chace Crawford – suttogtam.
Olyan más lett minden. Nemrég még kapcsolatban éltem, már ha azt annak lehet nevezni, most meg itt vagyok. Azt hittem nehéz lesz valaki újat találni, de nem. Túlszárnyalta minden elképzelésemet. A boldogság apró gondolatai futkostak a fejemben.
- Egyébként is, kimondottan jó kameraarcunk van, jól fogunk kinézni a címalapokon. – mondtam közben nevettem. – Amúgy is nincs jobb hírverés a filmnek. Félre ne értsd, nem a film miatt van. De így legalább egyetlen és imádott rendezőnk is meg lesz velünk elégedve. Mert ha Ő nincs talán össze sem jövünk – mondtam, majd megpusziltam az arcát.

Végighallgattam majd amikor megcsókolt finoman viszonoztam a csókot majd zavartsággal teli arccal néztem rá.
-Azt hiszem Te félreértettél engem…-mondtam zavartan a hajamba túrva majd elkaptam a derekát és visszahúztam magamhoz.
-Nem csak egyszerűen elfogadom ezeket a dolgokat… szeretem ezeket a dolgokat… mindent szeretek és minden tetszik ami így hozzád tartozik és mindent ami belőled árad…-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon és a szemeit figyeltem. Elég közel hajoltam hozzá majd lassan és finoman megcsükoltam. Tényleg kedveltem Őt s Mellette minden olyan normálisnak tűnt. Csak akkor húzódtam el tőle amikor valami villanást láttam magunk mellett. Arrafelé néztem és egy fotós nagyban kattintgatott. Felvettem a napszemüvegemet.
-Azt hiszem holnap minden újságon ott leszünk…-mondtam halkan nevetve. A derekára csúsztattam a kezemet és tovább indultunk a kávézó felé miközben a fotós még mindig követett minket hátha le tud kapni egy megfelelő pillanatot. Azzal nem volt semmi bajom, hogy Hayden-nel fotóztak le csupán annyi volt a bajom, hogy nincs magánéletünk…

Miközben hallgattam a mondandóját végig különös érzésem támadt. Talán Ő is másképp viszonyul hozzám, talán minden másképp van, mint az gondoljuk? Mikor arcomat megfogta éreztem kezének melegségét. Megpuszilta a homlokom majd a szám. Belémfolytva ezzel a szót. Szemeim csillogóak és kisgyerekére hasonlítóak lettek. Lassan egy mosoly kúszott az arcomra, ami egyre szélesebb lett, végül széles mosoly ült ki rá. Szemem összeszűkült kicsit, amit a napfénynek is köszönhettünk, elnevettem magam.
- Tudod, örülök, hogy elfogadod a dolgaimat. Melletted önmagam vagyok, és nem játszok senki mást. Furcsa, de újra 17 évesnek érzem magam, mint mikor még nem voltam annyira „felkapott” – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. – Minden más és én nekem ez bejön. Tudod Chace, én úgy érzem, sokkal többel leszünk a közeljövőben, mint puszta barátok... – mondtam.
Láttam, ahogy gondolkodik. Majd meg akar szólalni. De még mielőtt bármit is mondhatott volna, beléfojtottam a szót egy apró csókkal. Rövid, nem színészkedős, még is érzelmekkel teli. Addig a rövid ideig éreztem, hogy a levegő is más lett, forróbb és szárazabb. Mikor hátraléptem elpirultam. Nem tudtam eldönteni, hogy helyesen tettem-e de egy biztos nem bántam meg. Lesz, ami lesz alapon álltam vele szembe és néztem. Arcát fürkésztem. Csak néztem rá és éreztem, ha még egy ideig így kell állnom, elolvadok tőle. Ami azért eléggé nagy szó…

Valahogy úgy éreztem, hogy akkor van helyén a világ amikor így együtt sétálunk. Ilyenkor minden olyan természetesnek tűnt. Mosolyogva nézelődtem aztán egyszercsak megállt majd szembelépett velem. Kiváncsian pislogtam az arcára mert hirtelen nem értettem, hogy mi is játszódik le a fejében. Amikor megölelt magamhoz öleltem a lányt. Majd az arcét figyelve végighallgattam a mondanivalóját.
-Igazad van… nem nagyon értelek, de kezdem megszokni. És tudod mit? Szeretem ezt a dolgot. Szeretem ezeket a dolgokat amik így veled járnak és amik hozzád tartoznak…-mondtam mosolyogva miközben azt a helyes kis szempárt figyeltem ami nagyokat pislogott rám. Olyan érzés volt vele lenni mint amikor még nem voltam sztár. Olyan normális volt ez az egész. Egyébként meg Mellette mindig úgy éreztem, hogy vele mindig önmagam lehetek. Nem kell visszafogottság és nem kell a műmosoly sem. Egyszerűen csak önmagam lehetek vele és ennyi az egész.
A két kezem közé fogtam az arcát és mosolyogva pislogtam rá. Finoman megpusziltam a homlokát majd az ajkait. Csak puszit adtam a szájára mert egyenlőre nem tudtam hogyan fog reagálni a dologra és nem akartam egyből nagyon rámászni. De kedveltem Őt. Nagyon.

Miközben sétálgattunk fejemben folyamatosan, mint egy vészharang kongott minden. Túl jól érzem magam vele. Talán kezdek belehabarodni? Nem az nem lehet, elvégre még csak nem rég óta vagyok szingli! De mi van akkor…
Gyakran vitatkoztam magammal, igazából gyűlöltem, mikor igazam volt, végül is más nem is lehetett volna. Megálltam majd Chace-el szembefordultam majd megöleltem. Magamba szívtam parfümének illatát és egy apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Szerencsére ezt nem láthatta. Gyorsan letöröltem majd egy mosolyt vettem fel és belenéztem a kék szemeibe. Elgyengültem. Feladtam a harcot. Kifakadtam.
– Azt hiszem túl megkedveltelek, ne érts félre ez nem rossz csak… - vörösödtem belel a mondatomba. – Nem érted ugye? – nevettem fel mondhatni kissé kínomban majd csak álltam vele szemben.
Nem tudtam eldönteni, hogy valóban vonzódom hozzá vagy csak a megszokás, hogy két romantikus hőst játszottunk ez folyásolta be ennyire az érzéseimet. Nem tudom. Talán majd kiderül…

Széles vigyor jelent meg az arcomon amikor a farzsebembe csúsztatta a kezét. Ezek szerint benne van a dologban és eléggé tetszett, hogy ennyire nyílt. Mármint, hogy mer cselekedni és nem azon pörög, hogy ki látja meg vagy, hogy jól csinálja-e egyáltalán. Egyébként elég érdekes volt ez a dolog. Nagyon úgy tünt, hogy ez a dolog neki teljesen természetesen jön. Nem kell megjátszania megát se semmi ilyesmi. Aztán kiderült, hoghy rám fogja hagyni az öltözékének eldöntését. Igazából ez a ruha amit most viselt elég előnyös volt és nagyon kellemesen mutatott a lány. Sőt több volt ez így mint kellemes.
-Ha rámbízod akkor maradj így… nagyon csinos vagy…-jegyeztem meg még mindig vigyorogva. Általánosságban mindig jó a kedveb, de ha vele vagyok akkor különösen. Amikor a fülemhez hajolt a mosolyom csak sunyibbá vált. Igazából lehet, hogy foggalma sincs mit vált ki belőlem, de a testem nekem egyértelműen jelzett, hogy most valaki olyan van a közelemben aki nagyonis pozitív dolgokat tud belőlem kihozni. Ha így játszunk akkor legyen. Szembeléptem vele és a derekára csúsztattam a kezemet és odahajoltam a füléhez.
-Ez a tényleg a minimum remélem… meg az örökre is…-mondtam csendesen a fülébe majd mellé léptem és félkézzel átkaroltam a derekát és úgy sétáltunk tovább a kávézó felé.

Amikor kezét a derekamra csúsztattam mosolyogtam, majd farzsebébe tettem a kezemet, jelezve benne vagyok a játékban. Közben magyarázott valamit arról, hogy van nem messze egy étterem, amit ő ismert, én bólintottam arra, hogy megfelel, majd meg is szólaltam.
– Persze, nagyon szívesen csak visszaveszem a ruhámat, mert… Vagy maradjak így? – kérdeztem, majd végignéztem a fehér mélykivágású mintás ruhán és a balerina cipőn.
Ő elegáns volt egy ing farmert és egy öltöny cipő ez bárhová elmegy, de a saját öltözékemről nem tudtam eldönteni… Lábujjhegyre álltam, és mint ha csak egy puszit akarnék adni a fülébe súgtam.
– Tudod, nagyon kedvellek Chace és remélem, örökre minimum barátok leszünk – fejeztem be a mondatot majd mikor visszaálltam a talpamra rá kacsintottam.
Elindultunk és lassan haladtunk az úton, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Reméltem nem valami túl puccos étterembe visz, mivel most kissé felszabadult hangulatban nem vagyok nagyon olyan alkalmi viseletben sem.

Kicsit kekerekedtek a szemeim amikor felhúzta a pólóját aztán meg egy széles mosoly vette át a döbbenet helyén az arcomon. Vigyorogva figyeltem a lányt. Ezt szerettem benne. Ezt a mérhetetlen természetességet és hogy nem fél önmaga lenni. Amikor megpördült és ezzel a haja is kicsúszott a kezemből sértődöttséget tettettem majd újra elvigyordtam.
-Ezt most csak az édes miatt nézem el neked….-mondtam végül vigyorogva és a válláról a derekára csúztattam a kezemet.
-Ismerek a környéken egy jó helyet. 5 perc gyalog…-mondtam mosolyogva. Az a bizonyos hely a ‘La Roux’ volt. Ez egy kellemes kis kávézó volt ahol mindig volt egy szabad asztal a számomra, hiszen már évek óta minden héten oda járok. Mondjuk eddig nem nagyon osztozkjodtam azon a helyen. Még a barátnőimet se vittem oda , de úgy voltam vele, hogy Hayden-nel viszont szívesen elmennék oda.
-Akkor az megfelel?-kérdeztem mosolyogva és a szemeit figyelve.

Mikor ott álltunk ijesztően szexis vigyorral nézett rám. Ettől felállt a hátamon a szőr mivel eléggé felcsigázó volt, mit ne mondjak.
– Hát miattad is telesírja majd néhány lány a párnáját afelől semmi kétségem – viccelődtem vele.
Nagyon megkedveltem a forgatás alatt és remélem ezek után is jó kapcsolatot fogunk ápolni, mivel eléggé a szívemhez nőtt Chace.
- Enni? Várj, megkérdezem a nagys’ asszonyt – mondtam nevetve majd felhúztam a pólómat. – Nos, éhes vagy leányzó – kérdeztem viccelődve a hasamtól majd megfogtam rajta egy pici bőrt (mivel eléggé vékony voltam nem sok minden mást lehetett volna rajta fogni) és fel lehúzogattam jelezve, hogy bólogat. Szörnyű rossz szokásom, de néha még előjön. Megmaradt gyerekkori emlék… Felnevettem majd elengedtem a pólómat. Ma nem volt feltűnő köldök pc-m mivel a feszülős pólók alatt nem néz ki túl, jól ha két kicsi pont dudorodik ki.
– Nos, ő benne van és én is – mondtam nevetve, majd rákacsintottam.
Miközben a hajammal szórakozott egy határozott mozdulattal megpördültem és kiöltöttem rá a nyelvemet.
- Édes ne szórakozz a hajammal, mert azt csak kevés embernek viselem el – kacsintottam rá azzal a tipikus kacsintós féloldalas mosolyos Haydenféle mosollyal. Majd szépen mosolyogva megkérdeztem hova szeretne menni.
[b] – Na, akkor merre? – kérdeztem majd szemébe néztem. Imádtam a szemét, az a kék szín, el tudtam benne veszni. Embertelenül imádtam a kék szemeket és nagyon vonzott a külseje és a belsője is, de ezt én sem ismertem be magamnak.

Jól csinálta. Hihető volt az egész. Nem volt nagyon mű és pont olyan lett azt hiszem amilyennek lennie kellett. A csók is sikerült, egyből ami azért nem túl gyakori, úgyhogy azt hiszem nem kell sokat szórakozni, nem kell újra felvenni meg ilyenek mondjuk ezt azért kicsit sajnáltam. Vigyorogva átkaroltam a vállát majd a szemébe néztem, ugyanazzal a vigyorral.
-Jó voltál… Sok srác lesz féltékeny azt hiszem…-állapítottam meg vigyorogva. Szerintem jó film lett végülis. Csöpögős, romatikus, megvan benne a tinihősnő és a srác úgyhogy szerintem lesz nézettsége a filmnek.
-Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de Én ma még nem is reggeliztem… szóval elmehetnénk ide a környékre valahova beülni egy kávézóba vagy valami… ha már nincsen itt más dolgunk…-ajánlottam végül. Ma még nem is ettem, hiszen a kissé ijedtségekkel teli ébredéses késés után nem volt időm már reggelizni. Ő is késett úgyhogy gondolom neki se volt reggel túlságosan sok ideje táplálkozni. Még akartak csinálni pár felvételt a parkról, ahhoz mi már nem nagyon kellünk szóval szerintem ha szólunk akkor le is léphetünk. Az ujjam köré csavartam az egyik szőke tincsét és azzal kezdtem el szórakozni. Szerettem a haját. Eléggé tetszett. Vonzottak a szöszi lányok azt hiszem. Bár mondjuk Hayden meg összességében vonzott szóval nála nem lehet, egy dologra leszűkíteni azoknak a dolgoknak a körét amiket szeretek benne.

Miután már beálltunk az említett helyre ahol kellett lennünk. A rendező ripakodó hangon rikácsolta el azt, amit éppen csinálni kell. Szóval ma vesszük a végét, holnap az elejét. Micsoda rendes sorrend. Sosem értettem igazán ezt a rendezősdit. Aztán elhangzott a három szó.”KAMERÁK, FÉNYEK, MEHET!” Hiába voltam tapasztalt mindig izgultam ilyenkor. Enyhén meglepett arcot vágva néztem Chace arcába, mivel most annak kellett lennem. Miután „Eric” elmondta a szövegét Isabell része következett, azaz az enyém.
– Tudod, ez most olyan zavaros… Nem tudom, mit érzek, vegyes érzelmeim vannak. Elvégre a legjobb barátom vagy. De én… szóval… én is szeretlek… - mondtam elhaló hangon majd a fiú szép kék szemeibe néztem.
Ha ez most nem forgatás lenne tuti bekönnyeztem volna mivel ez tényleg ritkaromantikus jelenet és valahogy így képzelem el a nagy Ő és az én találkozásomat is de… Aztán tovább forgott a jelenet. Ennél a résznél lesz bevágva valami zenei jelent, ha minden igaz… és most jön a legjobb rész az egész filmben a csók. Szerintem minden filmben a tetőpontot jelenti, amikor a tini lányok szíve meghasad a boldogságtól, hogy egymásra találnak. Chace és az én arcom közeledett egymáséhoz majd elcsattant az első „szenvedélyes és szerelmes” csók. Minden értelemben. Mivel eddig még egyetlen egyszer nem fogattam Chace-szel így ez első közös filmes „csókunk” is megvolt és a filmbéli első igazi szerelmesek vagyunk é vállaljuk csók is. Mikor elváltak ajkaink megöleltük egymást szorosan majd a fülébe suttogtam.
- Szeretlek Erik, mindig is szeretni foglak… – suttogtam halkan.
Majd még pár másodpercnyi idő és a rendező felordít…
– ENNYI! Megvettük rendben van – mondta és már egyből jobban érezte magát.
Ettől természetesen mi is egyből nyugodtabbak voltunk, átkaroltam Chace derekát és szélesen mosolyogtam. Sajnos én mindenkinél kisebb vagyok. Legalább könnyen találok magamnak pasit, mindig ezzel nyugtattam magamat…

Gyorsan átöltöztettek, elrendeztek, beállították a hajamat mindezt 5 perc alatt. Soha nem tudtam megérteni, hogy hogy lehetnek ilyen gyorsak , de hálás voltam nekik a munkájukért, hiszen a kamerák előtt miattuk nézünk ki jól.
Befutott Hayden is, nem tudom hogyan csinálta, de Ő már készen volt. Ő is késett. Szerencsére, legalább Ő nem várt rám. Gondolom egyből az érkezése után öltözött át meg minden és csak utána jött ide.
-Szia. Csini vagy.-köszöntem neki vigyorogva majd adtam neki 3 puszit ahogy szoktuk.
-‘Kicsit’ ideges maradjunk ennyibe, mivel ma én sem voltam túlságosan pontos..-mondtam halkan nevetve. Elkezdték beállítani a kamerákat és minket is beállítottak a helyünkre.
-Az utolsó részét vesszk fel most a filmnek, holnap meg az elejét, hogy szép kerek legyen a dolog. Chace azaz Eric vallomása jön..-mondta a rendező. Szerencsére ezt a részét a szövegnek kifogástalanul tudtam, úgyhogy legalább ebbe nem tud majd belekötni.
-KAMERÁK , FÉNYEK, MEHET!-üvöltött a rendező. Kezdődött a forgatás.
Lassan megfogtam Hayden kezét miközben szembe léptem vele, Kicsit lehajtottam a fejemet majd úgy néztem az arcára.
-Tudod. Ami újévkor történt. Az nekem fontos volt. Tudom, hogy mást mondtam, de így van. Nem tudok ellene tenni. Többet érzek irántad mint egy barát. Szeretlek…-mondtam csendesen most Ő jött így én csak néztem a szemeit és vártm, hogy mondja a szövegét. Ha végez a szövegével meg kell csókolnom ami egyébként eléggé jó ötlet szerintem. Nekem legalábbis nagyon tetszett ez a része a forgatásnak. Hayden szép lány és eléggé normális is, pedig elkényesztetett, elszállt liba is lehetne, de nem az. Kedvelem Őt.

Az ébresztő óra a szokásos időben csörgött. Kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Megmosakodtam lezuhanyoztam, fogat mostam és megfésülködtem. Belebújtam egy melegítőbe és leültem a tv elé. A csatornákat kapcsolgattam amikor hangos pittyegésre lettem figyelmes. A telefonomért nyúltam. A kijelzőn nagy betűkkel villogott a "FORGATÁS" szó. Gondolkodtam egy másodpercig majd hirtelen felpattantam és rohantam a szobámba megbotlottam a szőnyegben és beleborultam az ágyba. Jó ha hazaérek most már biztos, hogy rendet rakok, már három napja esedékes lenne. Gyorsan előhúztam egy ruhát a szekrényből és már indultam is felöltözni. Megcsináltam a hajamat és kisminkeltem magamat, majd gyorsan húztam egy magassarkú cipőt, beledobáltam minden fontosat a táskámba és már siettem is lefelé. A lift szerencsére éppen ezen a szinten volt. Az autóval is gyorsan eltudtam indulni, de pechemre dugóba keveredtem. Dühösen nyomkodtam a dudát, bár tudtam nem érek vele semmit. Most már tutira ki fognak nyírni a forgatáson. Mikor végre megindult a sor megnyugodtam hogy még van pár percem, hogy odaérjek. De amilyen jól sikerült éppen kifogtam tüntetést vagy felvonulást vagy fene tudja mit, ezért kerülnöm kellett. Sajnos most már biztos, hogy elkések. Mikor befordultam az utca sarkán láttam, hogy már két kerek perce kések. Kifogtam még egy piros lámpát. Dühömben legszívesebben lefejeltem volna a kormányt. Mikor végre megérkeztem. Rohantam a sminkbe átöltöztem és már ott is voltam.
- Itt vagyok, és bocsánat csak tegnap húzós napom volt... - szabadkoztam, majd észrevettem Chacet odamentem, hogy köszönjek neki.
- Szia - köszöntem és adtam neki három puszit. - Nagyon mérges vajon? - kérdeztem majd visszanéztem a rendezőre aki mint látszott nem volt túl rózsás hangulatban.

A nap első olyan sugaraira keltem fel melyek egyenesen a szemembe világítottak. Lassan kinyitottam a szememet és halkan felnyögtem majd hirtelen összerezzentem. Az órámra pillantottam és csak egy szó villant át az agyamon pillanatok alatt. Elkéstem. Kiugrottam az ágyamból és berohantam a fürdőazobába. Gyorsan lezuhanyoztam, gyors öltözés és már rohantam is a lifthez. Körülbelül 20x nyomtam meg a gombot, mintha ettől gyorsabban jönne a lift és közben türelmetlenül toporogtam. Amint megjött a lift gyorsan beszáltam és elkezdtem a mélygarázs gombját püfölni. Az ajtó haláli tempóban bezárult és elindult lefelé a lift. Kicsit idegbeteg lettem gyakorlatilag attól az idegesítő dalocskától ami a lift hangszórójából szólt miközben utaztam. Amint kinyílt lent az ajtó kiugrottam és rohantam a kocsimhoz. Beugrottam és mentem a parkba. Minden dugót megúsztam úgyhogy elég gyorsan odaértem és csak 10 percet késtem és nem én voltam az egyetlen.
Az oka a rohanásomnak nem volt más mint egy filmforgatás. Az első közös filmem Hayden Panettiere-rel. A film címe ‘ Je t’aime ‘. Ez egy valentin-napi történet, egy srácról és egy csajról akik már évek óta legjobb barátok és az újévi bulin összejöttek, illetve kavartak. Ezek után a kapcsolatuk hullámzóvá válik és nehezen értik meg egymást. A lány kiruccan Rómába a fiú meg Párizsba, hogy elfelejtsdék egymást. Ez egyiküknek sem sikerül és valentin-napkor egymásra találnak.
A két főszerep a miénk és most a parkban fogunk forgatni. Igazából nagyon örültem, hogy Hayden-nel van egy közös filmünk.
-Bocsi, bocsi… többet nem fordul elő…-mondtam miután odarohantam az öltöztetökhöz. Kicsit elrendeztek aztán a kamerák kereszttüzébe álltam.
-Hol van Hayden?-kiabált a rendező.