Hayley Williams
Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. May. 01.
Age : 35
 |  Tárgy: The music their love - Taylor and Hayley  Vas. Május 01, 2011 9:48 pm | |
|
Ugyanolyan pörgős napnak néztem elébe, mint az elmúlt egy hétben. Az utolsó simításokat végeztük az albumon, kicsit megcsúszva, mert torokgyulladásom volt, amiért az orvos 2 hetes kényszerpihenőre ítélt. Kínszenvedés volt két hét éneklés nélkül, de csak túléltem, így ma is mehetek be a stúdióba, hogy a vokálok és egyéb aláfestéseket felénekeljem. Előtte azonban be kell ugranom valakihez. Nem sok lány barátnőm van. Valahogy a fiúkkal mindig is jobban megértettem magam, de amióta Taylor-al találkoztam, majdnem hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Sok mindent elmesélek neki, így Ő volt az első, aki megtudta, hogy Josh és Zac kiválik a bandából. A hírt még nem erősítettük meg, napok kérdése és minden rajongó tudni fog róla. Nagyon mélyen érintett a dolog, hiszen gyerekkorom óta ismertem őket, Josh-hoz még anno gyengéd szálak is fűztek, így érthető volt, ha egy pöttyet kibuktam a dolgon. De beletörődtem és túlléptem rajta...
A szekrényem előtt állva azon gondolkodom, mit is kéne felvennem, de halvány lila gőzöm sem volt. Az ablakhoz léptem és jól szemügyre vettem a már szunnyadó környéket. Este 10 körül a város ezen része elteszi magát és alig látni pár embert lézengeni az utcákon. Amit nem is bánok. Legalább nyugodtan közlekedhetek anélkül, hogy a képembe nyomnák a kamerákat és a fényképezőgépeket. Visszaléptem hát a szekrényemhez és kivettem belőle, amit jónak találtam. Felöltöztem, a mosdóban megigazítottam a hajam és dobtam magam egy kis sminket is. A fejembe húztam a kapucnit, felkaptam a táskám, amiben már délután bekészítettem a kis túlélőcsomagot. Kaja, üdítő és édesség dögivel... az ajtóhoz lépve még utoljára körbenéztem, nem hagyok e itthon valamit, majd miután a ház sötétségbe borutl, bezártam az ajtót és elindultam Taylor háza felé, ami meg kell hagyni, az én házamtól európai mértékkel legalább 4 km-re van.
Gyors léptekkel haladtam, a kapucnim a fejembe húzva. Alig 10 perc gyaloglás után elértem a metrót. Azért szeretek ilyen későn metróval közlekedni, mert iylenkor csak pár ember lézeng rajtuk és ők sem nagyon ismernek fel a piától. Nem vártam sokat, begurult az óriás kukac, én pedig felszálltam rá. Elővettem az Ipodom és amíg utaztam, azt hallgattam. Amint elértem az ismerős környéket, leszálltam és sietős léptekkel haladtam barátnőm kicsinek nem mondható villája felé. Éppen befordultam a sarkon, mikor fotósokba ütköztem, akik épp egy másik híresség háza tájékán lábatlankodtak. Mondhatnom sem kell, hogy semmi kedvem nem volt hozzájuk, mégis mosolyogva haladtam el mellettük a vakuk villogásában, majd az egyik feltette a kérdést, amire cseppet sem akartam válaszolni.
-Hayley igaz, hogy a Farro testvérek kiválnak a bandából? - Kérdezte mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Én persze tagadtam mindent, hiszen megbeszéltük, egyikünk sem jártatja el a száját. Így is elég gázos a szitu, nem kell, hogy mégjobban az legyen. Ügyet sem vetve a következő kérdésekre futásnak eredtem és meg sem álltam Taylor házáig. Hülye ötlet volt, mert páran jöttek utánam. Össze-vissza nyomkodtam a gombokat, mire valaki beengedett a nagy kapun. Felkocogtam a feljárón át az ajtóig és kicsit lihegve bekopogtam. Taylor nyitott ajtót és furcsa arckifejezéssel bámult rám.
-Mindent elmagyarázok... - Válaszoltam és elnevettem magam. | |
|
