Lets break the rules Nina&Ian

Tulajdon képen annyira nem is zavart, hogy így egy száll fehérneműben lát. Már látott nem egyszer így. Sosem voltam az a hű de szégyenlős típus, de azért általában nem flangáltam így a házban. Azért az elég ciki lenne, ha egy lesi fotósnak nyitnék így ajtót. Biztos az lenne másnap a címlapon, hogy „Nina Dobrev pasikat hord fel a lakására!” Vagy valami hasonló. Nem tudok jobbat! „Nina Dobrev megcsalta Ian Somerhalder-t!” Ez mind-mind hülyeség. Már igazán leszállhatnának erről! Habár ilyen még sosem volt, hogy egy fotós kopogtatott volna be a lakásom ajtaján. Talán még nem jöttek rá, hogy hol lakom. Vagy legalábbis azt hiszem! Miközben ezen, morfondíroztam felöltöztem. És amúgy is! Ha egy ilyen cikk megjelenne rólam, azon csak nevetni tudnék. Én sosem voltam olyan, akinek minden este más pasi lenne az ágyában. Az nem rám vall! Pedig megtehetném, csak szimplán nem akarom! Felsóhajtottam, és visszamentem Ian-hez.
-Jó is, hogy jöttél! Ha nem jöttél volna, akkor az egész éjszakát filmnézéssel töltöttem volna!-
Szólaltam meg lelkesen, és szélesen elmosolyodtam. Úgy érzem, hogy jó estének nézünk elébe. Legalább nem kell egyedül lennem társaság nélkül. De helyette! Nem is leszek egyedül, és plusz ehhez Ian egy nagyon jó társaság, hála a jó égnek! A CD lejátszómhoz léptem, és bekapcsoltam valami zenét, de csak halkra kapcsoltam. Gondolom Ian nem egyszer megkérdezte magában, hogy vajon mit csinálhattam így szinte egy száll semmiben, kb. De ha meg végig mondom az egész történetet, Ian úgyis csak azt mondaná, hogy többet se vigyem a telefonomat a kádba. Ian hozott kaját. De jó! Most jut eszembe, hogy ma nem is ettem semmit. Kezembe vettem a telefonomat, és még nyomogattam egy kicsit hátha! Hát, de nem történt semmi, úgyhogy ledobtam a pultra a telefonomat, és felsóhajtottam. Még sosem ejtettem bele a telefonomat a kádba. Ebből is látszik, milyen szerencsétlen vagyok. Hát ez van! Holnap az lesz az első dolgom, hogy veszek magamnak egy telefont. Ian mindent tudott, hogy hol van. Kb. minden egyes kis szegletét ismeri. Nem csoda, hisz ő segített nekem lakást keresni. Vagy 15 lakást megnéztünk. Még szerencse, hogy volt türelme végignézni mindegyiket. Még a ház berendezésénél is segített nekem. Nagyon büszke vagyok erre a lakásra, mert én terveztem meg minden kis szegletét. Közben Ian megkérdezte, hogy éhes vagyok-e
-Hát persze! Egész nap nem ettem semmit se.-
Amint láttam, hogy mit hozott szélesen elmosolyodtam. Kínait hozott! Az egyik kedvencem. Néha-néha szoktunk járni kínai étterembe. Elég hangosan elkezdett korogni a gyomrom, ezen halkan elnevettem magam, és leültem. Így a kínai kajára visszatérve, már tökre régen ettem. Már a napokban gondolkoztam is, hogy el kéne menni egy ilyen étterembe.
-Képzeld, beejtettem a telefonomat a kádba.-
Mondtam mosolyogva, és felmutattam a telefonomat, amit ha megráztam, és hallottam is benne, ahogy a víz csörög benne. Ennyi erővel rögtön ki is dobhatnám a kukába, vagy az utcára. Habár azért nem valamit jó ötlet, mert szerintem abból is képesek lennének valami adatod kiszedni. Meztelen képeim nincsenek rajta, úgy hogy nem aggódom nagyon emiatt. Nem vagyok olyan, mint a legtöbb sztárocska, aki meztelenül fotózgatja magát. Nem is értem ilyenkor mi járhat a fejükben. Tényleg majd azt is meg kell kérdeznem Ian-től, hogy mit fog csinálni a nyáron. Esetleg talán ha lesz kedve, és ideje, lehet eljönne velem nyaralni.

Nem is tudom, hogy egész pontosan mire számítottam. Csak annyit tudok, hogy ami fogadott, arra biztosan nem. Nem akartam végignézni a testén, de akaratlanul is megtettem. Láttam már Nina-t fehérneműben, nem is egyszer, főleg a forgatáson. Azonban most nagyon meglepett. Először az jutott az eszembe, hogy biztosan van itt valaki, aztán ezt a gondolatot elhessegettem, hiszen, ha valakivel olyan jól alakultak volna a dolgai, azt biztosan elmondta volna nekem. Tudnék róla, ha lenne valakije, az egyéjszakás kalandok pedig nem rá vallanak. Mosolyogtam és közben beléptem, mert hogy beinvitált. Pasi vagyok, szóval felesleges tagadnom, hogy mennyire tetszett, amit láttam. Mégis pontosan jól tudom, hogy a barátságban hol vannak a határok. Miközben elment azon gondolkoztam, hogy mit is kellene mondanom. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy miért vagyok itt, lehet, hogy nagyon szerettem volna látni, de az is lehetséges, hogy csak nem akartam egyedül unatkozni. Mivel már elég járatos vagyok erre, pontosan tudtam, hogy merre van a konyha. Halványan elmosolyodtam, majd elindultam arra. Köhentettem egyet, aztán megszólaltam és csak ekkor döbbentem rá, hogy nem is köszöntem neki:
- Hoztam egy kis kínai kaját és gondoltam feldobhatnád a napomat!

A mosoly még mindig ott ült az arcomon. Próbáltam rájönni, hogy vajon miért csak így félmeztelenül közlekedik. Végül is nem tudhatta, hogy én jöttem, bárkinek így nyitotta volna ki az ajtót? Mi van akkor, ha a postás jön? Vajon ő mit szólna Nina tökéletes testéhez? Gondolom nagyon is tetszene neki a látvány, viszont Nina-nak már nem annyira. Továbbra is halványan mosolyogtam, majd leraktam a zacskót a pultra. Úgy szeretem a konyháját. Itt mindent ő tervezett meg. Emlékszem rá, hogy úgy egy éve kérte, hogy segítsek neki lakást nézni. Vagy harmincba elmentünk és egyik sem volt valami jó, pedig mindegyik elég drága volt és viszonylag elég kellemes helyen. Aztán végül ez tetszett meg neki, de szinte minden bútort lecseréltetett, holott a régebbiek is remek állapotban voltak. Nem is értettem a dolgot, de szívesen jöttem neki segíteni. Végigsimítok egyet a konyhapult lapján és azt tapasztalom, hogy itt minden nagyon, de nagyon tiszte. Szinte elképesztő. Az én konyhám is mindig tiszta, de itt sokkal ragyogóbb minden. Nina-t én nem mondanám rendmániásnak, szóval nem hiszem, hogy amiatt, inkább csak szimplán szereti, ha minden ott van, ahol lennie kell és minden úgy néz ki, mintha éppen most takarítottak volna ki.

Nem is nézelődöm olyan sokat, hiszen vagy nyolcmilliószor jártam már itt, inkább elkezdem kipakolni a kaját, amit hoztam. Annyiszor voltunk már kínai étteremben, hogy már nagyon jól tudom, hogy mi az, amit szeret. Természetesen abból hoztam neki és csak is a legjobbat mellé. Felpillantok és csak akkor látom meg, hogy már itt is van. Hamar visszaért, olyan gyors volt, mint Katherine. Ezeket a hasonlatokat csakis azok érthetik meg, akik nézik a vámpírnaplókat, mások nem igen. Katherine, az általa játszott karakter, is ilyen gyors és mindig mindenben benne van. Az én karakterem szerelmes belé. Továbbra is mosolygok és megszólalok:
- Éhes vagy?
Felhúzom a szemöldökömet és várom a reakcióját, de persze pontosan tudom, hogy nem fogja visszautasítani az ajánlatomat. Mielőtt a konyhába jöttem volna, nagyon jól körülnéztem és nem láttam senki mást sem. Ha lett volna valakije, a ma estére, be sem engedett volna. Nem tudom, hogy éppen mit csinált, most már úgy vagyok vele, hogy kit érdekel, nekem csak az számít, hogy el kell ütnöm az estémet. A mai napom egyébként is nagyon unalmas volt. Mostanság alig van forgatás, az utolsó jeleneteket fogjuk már csak felvenni és valószínűleg egész nyáron szabad leszek. Talán el kellene mennem valamerre nyaralni vagy ilyesmi. Szoknom kell az édes semmittevés gondolatához. De ha már Nina is itthon van és én is éppen ráérek, akkor miért ne tölthetném vele az estémet?

Este van. Hogy hány óra azt meg nem tudom mondani. Talán olyan 10 óra körül lehet. Most egyszerűen lusta vagyok felkelni a kanapéról, és elsétálni a telefonomért. Valami akció film ment a tv-be! De talán nem is az volt, mert kb. a felét végig aludtam. Mire felébredtem már csak az utolsó jeleneteket láttam. Pár perc múlva nagy nehezen felkeltem, és felkapcsoltam minden létező villanyt, amit a lakásban találtam. Gondoltam, hogy inkább elmegyek fürödni, utána pedig befekszek az ágyamba, és megnézek valami nagyon véres horror filmet. Most hirtelen ez jött rám. Pedig annyira nem rajongok ezért a filmekért, de azért hó naponta egyszer megnézek egyet. Bementem a fürdőbe, és elkezdtem engedni magamnak a jó meleg vizet. Nem sűrűn jut időm a nagy fürdésekre, de ma hála a jó égnek végre beülhetek egy jó forró vízbe. Miközben engedtem ki a vizet, kimentem a konyhába inni valamit. Közben bekapcsoltam valami zenét, és hangosra felcsavartam a hangerőt. Táncolva eljutottam a hűtőig, és jó nagyra kinyitottam. Kivettem a fél literes vizet, és ittam belőle pár kortyot, és háttal neki támaszkodtam a pultnak pár percre.

Azon gondolkoztam, hogy mit kell holnap csinálnom. Szerencsére pár napig nincs forgatás. A Vámpír Naplóknak is már csak tényleg a legutolsóbb jeleneteit forgatjuk, úgy hogy most jöhet egy kis pihenés. Belevethetem magamat a nyárba. El is kéne mennem valahova nyaralni, legalább három napra. Annyit csak távol lehetek! De lehet, hogy mér annyira se lesz időm. Annyira elgondolkoztam ezeken, hogy már 10 perce folyik a vizem. Gyorsan berohantam a fürdőszobába, de szerencsére még nem folyt ki a víz. Pont jó volt a mennyiség. Levetkőztem, feltűztem a hajam, és beültem a kádba. Felsóhajtottam, és nyakig belemerültem a kádba. Tusfürdővel jól megmostam magamat. Gondoltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Megtöröltem a kezemet, és a telefonomért nyúltam. A kád szélén volt így még ki sem kellett szállnom a kádból. Megnyomtam egy gombot, és már azonnal felvillant a képernyője. Pontosan 11:00 volt. Már ideje volt, hogy kiszálljak, ezért ki akartam rakni a telefonomat a kád szélére, de kicsúszott a kezemből, és egyenesen beesett a kádba.

Gyorsan kikaptam a telefont a vízből, és egy törölközőbe raktam, és a kézmosó szélére raktam. Felálltam, magamra tekertem egy törölközőt, és kiszálltam a kádból. Amilyen gyorsan csak tudtam megtörölköztem, és felvettem egy melltartót, és egy bugyit. Most csak hirtelen ennyire volt időm! Jól megtöröltem a telefonomat, és kiszaladtam a konyhába, mert ott volt a haj szárítom. Nem tudom, hogy mennyit fog érni, de legalább egy próbát megér. Lekapcsoltam a zenét, és idegesen elkezdtem szárítgatni telefonomat. Igazán ügyes vagyok! Csak velem történhet ilyen. De ez a telefon nem mehet tönkre! Ebben van a fél életem! A telefonszámok, minden! Majdnem szívrohamot, de végül gondolkoztam, és kivettem belőle a memória kártyám. Ha szerencsém van akkor legalább a telefon számok megmaradtak. Felsóhajtottam, és inkább nem erőltettem a dolgot. De azért még megnéztem hátha beindul a telefon. Hát persze hogy nem indult be. Mindegy!

Hirtelen kopogtak. Nem tudom ki az! Senki nem telefonált ide, hogy jön, úgy hogy ez meglepetés. Gyorsan az ajtóhoz rohantam, és kinyitottam az ajtót. Az persze nem jutott eszembe, hogy egy száll, fehérneműben vagyok. Ez is csak akkor jutott az eszembe mikor már az ajtó tárva nyitva volt. Ian volt az. Halványan elmosolyodtam. –Szia! Gyere be! Hát te?- Invitáltam be a lakásba mosolyogva, és miután bejött becsuktam magam mögött az ajtót. Közben berohantam a szobámba, és magamra vettem egy farmert, és egy sima fehér topot, és visszamentem Ian-hez.

Fél tizenkettő van és én itt dekkolok egy hülye kínai étteremben. Újból a nőre nézek, aki nagyon mosolyog és átnyújtja a zacskót. Halvány mosolyt villantok és közben igyekszem nem feltűnősködni. Becsúsztatom az iphone-omat a zsebembe és elveszem a zacskót. Remélhetőleg semmire sem fog megkérni. Tudom, hogy ez nagyon gonoszul hangzik, de késő van és kezdek nagyon ideges lenni. Picit nézem még a nőt, aztán meg megfordultam és a földet bámultam. Jól esik, hogy felismernek, ez mindig nagyon jó érzéssel tölt el, de most nagyon nem szeretném a felhajtást. Legtöbbször nagyon meglepődnek és félnek odajönni hozzám, amin én csak mosolygok. Lehajtom a fejemet és kilépek a sötétségbe. Szerencse, hogy Nina nem lakik olyan messze innen, mert ha a város másik részén lakna, biztos, hogy mennék el hozzá. De most nagyon, de nagyon meg akarom lepni. Ma nem is beszéltünk, holott szinte mindennap szoktunk. Remélem, hogy nem alszik és nagyon örülni fog nekem.

Lassan lépkedtem és próbáltam teljesen kizárni a külvilágot. Csak arra figyeltem, hogy nehogy eltévedjek. Erre már volt néhány példa. Felpillantok és csak annyit látok, hogy néhány ember mennyire megbámul. Főleg fiatalok, akik gondolom nagy vámpírnaplók rajongók. Ahogy már mondtam, félnek odajönni hozzám, így nem is teszik meg, inkább csak a nevemet suttogják, azt hiszik, hogy nem hallom. Megint elmosolyodom halványan, aztán befordulok és megpillantom Nina lakásának erkélyét. A lakás egy nagyon szép helyen fekszik, a város szívében, szerintem jó választás volt. Bár, Nina mindent jól választ nem? Csak óvatosan kell erre lófrálnom, nehogy a következő héten már szerelmes pár legyünk az oldalak címlapján. Mindenki azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk, de ez nem igaz. Nina a munkatársam és egyben az egyik legjobb barátom. Meghallgat és mindig őszinte velem. Miért olyan nagy baj ez? Tudom, hogy mindenki azt gondolja, hogy nem létezhet fiú-lány barátság, de ez nem igaz, nálunk ez remekül működik.

Fel is értem szinte a legtetejére az épületnek és megpillantom az ajtót, ami mögött valószínűleg Nina valami szexit csinál. Elmosolyodom huncutul és lépek kettőt, hogy elérjem az ajtót. Kicsit hezitálok, de végül bekopogok. Nem tudom, hogy ma estére milyen programja vagy és nem tudom, hogy mit tervez vagy ilyesmi, én csak jöttem magamtól, hogy feldobjam és természetesen vacsorát is hoztam akkor már magammal. Nagyon remélem, hogy jó kedve van és szívesen fogad, különben nem lesz olyan jó a hangulat. Szuszogva várom, hogy vajon most mi fog történni. Egy pillanatra hátranézek, de csak azért, hogy lássam, nem-e követ valaki. Bár annyira engem nem idegesítene, ha megjelenne valahol valami közös képünk, azért nem tudom, hogy ez jó dolog lenne-e, főleg a sorozat miatt. Ha jól tudom, akkor az a cél, hogy minél többen nézzék a sorozatot és ezért bármire hajlandók a készítők. Én csak részt veszek a promócióban, aztán kész. Miután körülnézek, látom, hogy senki sincs az emeleten. Elégedett mosoly ül az arcomra és tovább várok arra, hogy végre kinyissa az ajtót.